Haiku versek a törődésről

esőcseppekbe
öltöztette egy felhő
meztelenségem

Hajnal szellőjén
simogatva megpihen
gondoskodásod.

Bársony éjlepel
szelíd engesztelő kar
hajszolt nappalt óv

apám üzent: tölts
elég időt azokkal,
akiket szeretsz

Oda-vissza jár
a törődő szeretet,
nem egyoldalú.

Törődj magaddal
nap mint nap, hogy boldogság
legyen szívedben.

Törődj magaddal
annyira, hogy mások is
megbecsüljenek!

szeretteiddel
ma törődj mert emléket
ápolni késő

Ha nem kettőnkről
írnék hanem magamról,
kijönne a szó...

Védj, viselj, nevelj.
Szeress, szoríts, tarts, terelj.
Sirass, temess el...

Gondos nappalok
pihentető alvással
jutalmaznak meg.

remegő csendben
gyengéden takargat be
puha szuszogás

Figyelembe még
nem halt bele senki, de
a hiányába...

avarszőnyeget
terít elénk a gondos
szeptemberi szél

Betakartalak,
majd te lehúztad rólam
szeretetemet.

titokban mindig
neked adtam a kiflim
nagyobbik felét

Veled törődni
olyan, mint öleléssel
takarni lelkem.

Betakarnálak,
ha nem löknéd le folyton
törődésemet.

selymes sugara
lélek-simogatásod
nyomába sem ér

tegnap levetett
gondomat viseled ma
új inged helyett

kávézás egy jó
ürügy hogy csak magammal
törődjek addig

egy szép történet
törődés nélkül szürke
szomjas szivárvány

kapcsolatunkat
a gondoskodás tölti
meg tartalommal

Asztalon hagyott
titkos naplómat csak a
szél lapozgatja.

öreg diófán
madarat ringat korhadt
levéltelen ág

kakukkfiókát
dédelget szép fészkében
az önzetlenség

Nem a Karácsony
tesz jobbá. A törődés
az, ami éltet.

fúj a szél, fázom
rám gombolod kabátod
mosolyog a Hold

Madár röptödben
elfelejted, iszapban
varangybéka ül

Már hűvösödik
félreszabott kabátom
válladon vacog

odarejtelek
ahol katángkék selymet
ringat a lágy szél

nyárfa-szöszöcske
vattázza fehéren a
száraz ágakat

rózsaillat száll
a légben a sárguló
büdöske felé