Toplista

ritkán cseng össze
a szép s a jó gondolat -
akkor fennmarad

Magányos térben,
ringatózik lelkemben
a gyász fájdalma.

Parázslik az est,
a tavasz rózsaszínű
dallamot játszik.

Kacskán kajlák a
kecskerímek, vidámak
a fecskefíszkek.

Lélegzetnyi csend,
puha, szép szavaidban
kér megbocsátást.

kellhet ennél több?
csend - egy falatnyi béke,
egy korty nyugalom.

vég felé robog
a sors-vonat huzat húz
előre s vissza

Álmok kertjébe
értem, ahol nincs kényszer,
csak a valóság.

szétomló múltam
kőangyalok hullanak
nem szállnak - törnek

Hópelyhekkel száll
ezernyi virágszirom -
furcsa április.

Poklon át vezet
utunk a menybe, csak bízz,
Bízzunk erősen...

gyűrt elnyűtt vackok
ezt tette velünk a kor
ne sajnáljatok

Nem tudok rosszat
szólni önmagamra ha
Isten átölel.

Ha leterít az
élet fordulj hanyatt, nézd
a csillagokat.

friss fát ültetek
Megváltás terem rajta -
mert új keresztfa

Dúl bennünk a vég,
örökkévalóságunk
kezdete óta.

Párizsi módra
nem kért senki, mert az csak
prézlivel király!

rőt taft stólája
esőgyönggyel kivarrva,
éj-bálba készül

elmék kavicsán
csikorgó gondolatok
utat vesztenek

Elszökött időt
megfogni már nem lehet
S nem büntethető.

Csendesen csobog
lelkemben a megnyugvás,
az élet vize.

vérző seb ez - bent
lelkemben forrás buzog -
könnyem táplálja

Szerelmes vagyok
a tenger illatába:
só a bőrödön

Ha leszáll az est
mezőn illat-útjelző,
Alkony lámpása.

átlényegülten
hullok Isten keblére
ima zsámolyról

Zaj van, por, pedig
Csend kellene bent, s látnánk
ami lényeges.

Tavaszi hajnalt
susog fák között a szél,
álmot hord a föld.

Arcodról Isten
mosolyog le rám, Tavasz
zimankó után...

hajdani drága
tartalmú papírzacskók
mára gyűrt szemét

légüres térben
szétszórt létem morzsáin
táncol az idő

Békességet hoz
szép fehér galamb szárnyán
a megbocsátás.

zöld hűs fuvallat
lengő lombok fű hajlong
nap nincs csak remény

jókedvet koldul
görnyedt háttal az idő...
perceket kap csak

Istennél semmi
sem lehetetlen, szabad
szód koronázza...

víztükör simul
a széthasadt kövekhez
fojtott nyugalom

vigyázban állunk
létünk kaszárnyájában
öntudatlanul